A fehér akác jellemzői és jelentősége

Az akác tipikus ültetvényes fafaj, könnyen telepíthető, nehézség nélkül nevelhető. Ezeket a következő tulajdonságainak köszönheti:

  • gyorsan növekszik, faanyaga nehéz, kemény, tartós
  • tápanyagokban és vízben szegény talajokon is megél
  • kiváló a vegetatív felújuló képessége, viszonylag jól tűri a vadrágást
  • terjedelmes gyökérzetével a laza talajokat megköti
  • a hazai áru méztermelés alapját adja

A Fehér akác termőhelyi igénye

A síkság és az enyhe dombvidékek fája. Nagyon fényigényes és a meleg, napsütéses tájakat kedveli. Fagyra érzékeny, különösen a korai és a kései fagyok okoznak számottevő kárt. A korai fagyoktól a fiatal, még el nem fásodott hajtásai fagynak el, míg a kései fagyok a fakadó hajtásokat, a virágokat pusztítják el. Legjobban az üde, laza, jól szellőzött talajokon nő, de megél a jobb homokon, a sziken és a vízmosásos területeken is.

Fehér akác fontosabb tulajdonságai

Alakja: Jó termőhelyen elsőrendű fává nő. Törzse zárt állásban egyenes, hengeres, idősebb korban ormos, koronája laza, vékony ágú. Szabad állásban törzse erős ágakra bomlik, gyakran villásodó.
Gyökere: Laza talajon a felszín alatt messze szétterül, és mélységben is lehatol. Kötöttebb sziklás talajon a gyökerek felszínesek maradnak. Gyökerein apró gumócskákat találunk, amelyekben Bacillus radicicola nevű baktériumok élnek az akáccal szimbiózisban. Ezek nagy mennyiségű N-t kötnek meg a levegőből.
Kérge: Fiatalon szürkésbarna, sima paraszemölcsös, de már korán hosszanti irányban - a kéregcserepek egymást X-Y alakban keresztezve - repedezik. Az idős kéreg vastag és sötétebb színű.
Rügyei: Rejtettek, csak későn, április végén, május elején fakadnak ki az addig takaró levélripacsokból. A rügyek két oldalán egy-egy erős tüske van.
Hajtásai: Fiatalon szögletesek, barnászöldek.
Levelei: Páratlanul szárnyaltak. A 11-21 levélke ép szélű, lágy, világoszöld. kicsípett csúcsú. A levélkék az erős napfényben élükkel fordulnak a fény felé, hogy a párologtatás mértékét csökkentsék.
Virágai: 10-15 cm hosszú, lógó, fehér fürtöket alkotnak. Május végén, június elején virágoznak. A kellemes illatú virágok a legjelentősebb mézelők, melyek kedvező időben az egész koronát elbontják.
Termése: 5-10 cm hosszú, lapos, barna hüvely. Októberben érik, de a hüvely télen a fán marad, és a magok csak tavasszal hullanak ki. Viszonylag nagyon hamar, az 5-6. évben terem.
Magja: Vese alakú, sötétbarna, vastag héjú. Ezért a magot vetés előtt forrázni kell.
Növekedése: Különösen jó talajon az első években rendkívül gyors, de 20-25 év után erősen visszaesik. Mind tuskóról, mind gyökérről kitűnően sarjadzik. Gyökérsarjai jobbak, ezért kitermelés után célszerű a tuskóirtás, hogy a sarjak a gyökerekről fakadjanak. Természetes úton magról nem újul. Általában csak 28-30 évig tartjuk fenn. Laza lombozata nem árnyékolja a talajt, a lehullott alom gyorsan felbomlik, talaja nagyon elgyomosodik. Leggyakoribb kísérő cserjéje a bodza.
Felhasználása: Az akác toxikus anyagokat is tartalmaz, amelyek legnagyobb mennyiségben a kéregben és a magokban fordulnak elő, ugyanakkor az akáckészítményeknek gyógyászati szerepük is van; a virágokból és a friss kéregből készült kivonatokat gyomorhurut, gyomorvérzés és fejfájás ellen használják. A népi gyógyászat az akácvirágot görcsoldó szerként, köhögéscsillapítóként és köszvény gyógyítására javasolja. Kemény, nehéz és tartós fája elsőrendű bányafa, vezetékoszlop, szőlőkaró, talpfa, gazdasági szerszámfa. A technológia fejlődésének köszönhetően lehetővé vált az akácfa rostosítása is, így az akácfának a forgácslemez-gyártásban mint keverék fafajnak van rendeltetése. Faanyagát az építő-, illetve a bútoripar hasznosítja, s emellett jó minőségű tűzifa. Számos vizsgálat és tanulmány igazolja, hogy a fa építési célú felhasználása kevesebb CO2-kibocsátással jár, megmunkálásakor kevesebb energiát használunk fel, újrahasznosítható, ezáltal környezetkímélőbb az általánosan elterjedt építőanyagokhoz képest.